Könyvről
A felhagyott vicinálisok kérdésköre mindmáig aktívan foglalkoztatja a közvéleményt, ennek ellenére mindeddig nem született olyan könyv, amely a megszűnt vasútvonalakat dolgozná fel. A monográfia célja, hogy az egykor korszerű és nagy megbecsülésnek örvendő vasúti közlekedésnek méltó emléket állítson, és a helyiérdekű vasutak történetein át megismertesse az olvasóval az egykori hálózat jelentőségét, annak mai lenyomatát, ránk maradt hagyatékát és következményét.
Vasútvonalakra bontva ismerhetjük meg a hőskorban kiépült rendszert, mely hajszálereivel az egész országot gazdagon átszőtte, a települések lakóinak jobb mobilitást, az iparterületeknek pedig fontos összeköttetéseket biztosított.
A könyvsorozat debütáló kötete Közép- és Nyugat-Dunántúl régióira koncentrál, így a Bakony, a Vértes és a Gerecse közforgalmat is ellátó bányavasútjai mellett, a varázslatos Zalai-dombság és a Répce-vidékének mára már szinte teljesen elfeledett vicinálisai is megelevenednek.
A hiánypótló kiadvány bepillantást enged a bezárt vasútvonalak egyedi történeteibe, a bezáráshoz vezető útjukhoz, és – ahol releváns – jövőképet is felvázol. A kötet kiemelten foglalkozik a jelen állapot feltárásával is, így a saját tervezésű térképekkel és archív felvételekkel gazdagított történeti részek értékes aktuális képanyaggal, valamint drónfotókkal egészülnek ki, melyek képzeletbeli vonalbejárásra invitálják az olvasót.
A tervezett könyv egy népszerű, de máig feldolgozatlan témát mutat be. A felhagyott vicinálisok ügye, illetve a forgalomszüneteltetett vasútvonalak kérdésköre mindmáig aktívan foglalkoztatja, főként a vidéken élő lakosság jelentős részét, mivel ezen vasútvonalak nemcsak az adott település, vagy térség kultúr- és fejlődéstörténetében játszottak nagy szerepet, hanem a kistelepülésen lakók mindennapjainak a részévé is váltak. Az egykor a községek végében robogó, gőzmozdonyok által vontatott vasúti szerelvények látványa a dualizmus korától az 1960-as, ‘70-es évekig csakúgy hozzátartozott a vidéki Magyarország arculatához, mint a települések megbecsült építészeti örökségét képező indóházak, az ún. HÉV-típusú felvételi épületek.
A könyvnek nem célja részletekbe menően vizsgálni a vasút fénykorában létrejött infrastruktúrát, és az ahhoz kapcsolódó vasútépítészeti elemeket, hanem egy átfogó képet szeretne adni a “hőskorban” kiépített rendszerről, hangsúlyos szerepet szánva a jelen állapot bemutatásának.
A rendszerváltozás utáni vasútbezárási hullámok terjedésével a mai napig veszélyeztetett státuszban vannak egyes vidéki kistérségek vasútvonalai, így az esetleges újabb forgalomszüneteltetésekkel megismétlődni látszanak a múlt átgondolatlan döntései. A 2007 óta bezárt szárnyvonalak ismertetésével és a jelenkori állapot feltárásával fontos célomnak tartom a megmenthető vicinálisok fejlesztési lehetőségeinek kérdéskörét is, ami a mobilitásfejlesztés eszközeivel gazdaságélénkítő hatást képes kifejteni az érintett régió számára.
A kiadvány egy vasúttörténeti áttekintés után lajstromba veszi a hazai, vonalbezárással összefüggő döntéscsomagok, vagy körülmények kialakulásának hátterét, megvalósítását.
A két vizsgált régióban elsőként a trianoni békediktátum geopolitikai következményei és a határátkelést ellehetetlenítő vasfüggöny leeresztése adta meg az első törést a Monarchia vasúthálózata számára, így a határátmenetek tudatos felhagyásával kezdetét vette a közlekedési infrastruktúra felszámolása.
A valaha volt legnagyobb kárt az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció okozta, mely országos szinten a Nyugat-dunántúli régiót érintette a legsúlyosabban. A szakmaiatlan, törvénybe iktatott elképzelés komoly rést ütött a dunántúli vasúthálózaton, így ennek feltárása a tartalom hangsúlyos részét képezi.
A rendszerváltás utáni időszakban a nagy tiltakozással járó 2007-es, illetve 2009-es bezárási hullám tovább csökkentette a régiók versenyképességét. Ezen szárnyvonalak a legesélyesebbek arra, hogy pozitív döntés esetén a személyszállítás ismét megindulhasson, így szükségesnek tartottam a lehetséges fejlesztési potenciáljukról is szót ejteni.
Vajon tudja-e a kedves Olvasó, hogy az alsóörsi szárnyvonal építését a Balaton-felvidéki filoxéravész alapozta meg? Az 1990-es évek hajnalán mi okozhatta hazánk, egyik legrejtélyesebb vasúti balesetét Pápateszér mellett: csak a motorvonat vezetője hibázott, vagy mindenki érintett volt a tragédiában? Melyik vasútvonalunk építése közben ásták el a felépítmény darabjait, hogy a bevonuló katonák ne vegyék észre?
Milyen állapotban láthatjuk most, és vajon feltámadhatnak-e még a Bakony mentén kanyargó, vagy a Balaton északi és déli partját összekötő mellékvonalak? Összeérhetnek-e újra a Trianon után elvágott és megcsonkított vasúti szálak a nyugati határvidéken, vagy ez az esély már a múlt évszázad elején elveszett?
A 352 oldalas, gazdag térképi- és képanyaggal rendelkező könyv többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ ad. A könyvben az elvarázsoló vasúti és építészeti múlt történetei és tanulságai jelennek meg, melyek között a jelen állapot képei fejezik ki az ellenpontot, vagy adott esetben a továbbélő örökséget.
Magyarországon a vasút saját miliővel és vonzerővel (vagy éppen taszítóerővel), de mindenképpen hatalmas és dicső múlttal rendelkezik. Nehéz olyasvalakit találni, akinek ne lett volna semmilyen kapcsolata a vasúttal, de még nehezebb olyan embert keresni, aki ne emlékezne vissza jó érzéssel az egykor szebb napokat is látott vasútra.
A kiadvány elsődleges célcsoportja a vasút iránt érdeklődők népes köre, de ugyanolyan fontosnak tartom a helyi épített örökség és kultúrtörténet gazdag múltja után olvasókat, keresgélőket is. Hiszem azt, hogy a monográfia ki tudja elégíteni az általam megfogalmazott igényeket és minőségi elvárásokat, és a másfél éves kutatómunkám eredményében számtalan olvasó leli majd örömét, vagy adott esetben személyes emlékeket ébreszt benne.
Hazánkban mindeddig nem született olyan könyv, amely a megszűnt vasútvonalakat dolgozná fel, így a téma fontosságán túl a tervezendő kiadvány hiánypótló lenne a hazai piacon. A monográfia célja, hogy az egykor korszerű és nagy megbecsülésnek örvendő vasúti közlekedésnek méltó emléket állítson, és a fontos földrajzi összeköttetéseket biztosító helyiérdekű vasutak történetein át megismertesse az olvasóval az egykori hálózat jelentőségét, valamint annak mai lenyomatát, ránk maradt hagyatékát, és nem utolsósorban következményét